Fekete Réka kutatói blog

2019. december 8., vasárnap

Endemikus növényfajok az Azori-szigeteken

Általánosságban a szigetekről

Az Azori-szigetek három szigetcsoportját kilenc lakott (Santa Maria, Sao Miguel, Terceira, Pico, Sao Jorge, Faial, Graciosa, Corvo, Flores) és egy lakatlan (Formigas) sziget alkotja. Ezek a szigetcsoportok viszonylag távol helyezkednek el egymástól az Atlanti-óceánon, mintegy 1500 km-re az európai és 3000 km-re az észak-amerikai kontinenstől. A legkeletebbi (Santa Maria) és legnyugatabbi sziget (Flores) közötti távolság körülbelül 600km. A szigetek legmagasabb hegycsúcsa Pico szigetén található, 2351m magas, és egyben egész Portugália legmagasabb pontja is. A szigetek vulkanikusak, területükön jelenleg 12 aktív vulkán található, az alapkőzet így vulkanikus, jórészt bazalt, andezit és trachit. Az óceáni éghajlatot 17,7 C°-os évi átlaghőmérséklet, 1000-16000 mm évi csapadékmennyiség jellemzi és átlagosan egy év 50 napján 95% feletti a levegő páratartalma.

A növénytakaró

A sziget természetes növénytakarójának eltávolítását már az első telepesek megkezdték a 15. században elsősorban mezőgazdasági célzattal, leginkább marhalegelők létrehozása illetve az értékes faanyag felhasználása miatt. (Megdöbbentő adat, hogy a kontinentális Portugáliában fogyasztott tej 25%-a az Azori-szigetekről származik és teljes Portugália marhaállományának 14%-a az Azori-szigeteken él.)

Mára az őshonos vegetáció jórészt a hegyek, kráterek és parti sziklák meredek falaira szorult vissza. Őshonos növényközösségek elsősorban a babérlombú erdők, melyeknek a tengerszint feletti magasság által meghatározott különböző fajösszetételű erdei voltak elkülöníthetők egykor a szigeteken (illetve manapság ezek megmaradt fragmentumai néhol megtalálhatók). Az óceánparti homoki vegetáció szinte teljesen eltűnt elsősorban a turizmusnak és az inváziós fajok térhódításának köszönhetően, még a természetes gyepek helyén legtöbb esetben marhalegelőket alakítottak ki. Természetes tőzeglápok is megtalálhatóak a szigeteken, ezek igencsak egyedülálló, endemikus fajokban gazdag vegetációval jellemezhetőek, azonban szintén ki vannak téve az inváziós fajok fokozott terjedésének, illetve a japánciprus (Cryptomeria japonica) ültetvények ezeket sem kímélik.

Endemikus növényfajok

Az Azori-szigeteken 996 növényi taxont regisztráltak a közelmúltban, aminek 6,6%-a endemikus.

Az endemikus fajok jó része az összes, vagy a legtöbb szigeten előfordul, van azonban néhány faj, melynek elterjedése csak egy-egy szigetcsoportra korlátozódik, ilyen az Euphrasia azorica vagy a Cerastium azoricum, vagy a még szűkebb elterjedésű Marsilea azorica, melynek egyetlen lelőhelye ismert Terceira szigetén.
Az itt tartózkodásom során szerettem volna minél több endemikus növényfajt látni és a következőket sikerült (na jó volt még néhàny egyéb endemizmus, amit làttam de nem tudtam fotón megörökíteni):

Juniperus brevifolia

Lysimachia azorica

Leontodon rigens

Angelica lignescens (nem minden fajt a legszebb fenológiai állapotában láttam : )

Platanthera pollostantha, a szigeteken öt orchideafaj fordul elő őshonosan, ebből három sarkvirág faj, melyek mindegyike endemikus (P. micrantha, és P. azorica a másik kettő)

Ilex perado ssp. azorica a babérlombú erdők egyik meghatározó faja

Ez a tőzegmohából kilógó fű a Festuca francoi

Holcus rigidus

Tolpis azorica

Hedera azorica

Viburnum tinus ssp. subcordatum

Festuca petraea, parti sziklákon élő csenkesz faj

Festuca petraea küzd a dísznövényként kivadult Carpobrotus edulis nevezetű, az otthoni kertekben is egyre közkedveltebb kristályvirág fajjal

Hypericum foliosum

Smilax azorica (japáncipruson)

Laurus azorica

Prunus lusitanica ssp. azorica

Frangula azorica

Picconia azorica

Polypodium azoricum

Na és innentől ezeket csak botanikus kertben láttam sajnos, de ez a faj valami hihetetlenül szép (Lactuca watsoniana)

Rumex azoricus

Azorina vidalii, a nemzetség egyetlen ismert képviselője

Lotus azoricus

2019. november 8., péntek

Őshonos növényeket a magyar kertekbe!

Itt az Azori-szigeteken (pontosabban Sao Miguel szigetén) töltött eddigi pár hetem ihlette ezt a blog bejegyzést. Több szempontból is nagyon tanulságos a sziget számomra, de talán az emberi tevékenység ökoszisztémákra gyakorolt káros hatása az, ami a legfeltűnőbb, ezen belül is az idegenhonos, inváziós növényfajok okozta biodiverzitás csökkenés.

Növényi invázió

A növényvilág sokfélesége igencsak sérülékeny. Az egyik legkomolyabb veszélyeztető tényező az őshonos növényközösségekre nézve az inváziós növényfajok terjedése. Az inváziós fajok definiálását illetően elég sokféle verzió és megközelítés létezik, de gyakorlatilag esetükben, olyan nem őshonos, tájidegen növényfajokról beszélünk, melyek természetes előfordulási területükön kívülre történő véletlen behurcolásukat, vagy szándékos betelepítésüket követően terjedésbe kezdtek és ezzel a terjedéssel az ottani, őshonos életközösségek biodiverzitására veszélyt jelentenek. (Itt az őshonos fajt is definiálni kell, amely úgy hangzik, hogy egy adott területen, emberi közreműködés nélkül is természetesen előfordul, a Kárpát-medencében azokat a fajokat soroljuk ide, melyek az elmúlt 2000 évben jelen voltak). Tehát megkülönböztetünk ős- és idegenhonos növényfajokat, azonban egy idegenhonos faj nem minden esetben válik invazívvá, ehhez többféle akadályt meg kell ugrania, és ez ezer esetből egyszer fordul elő. Ilyenkor az adott fajt valamilyen tulajdonsága képessé teszi az invázióra, ilyen lehet a gyors szaporodóképesség, a környezeti feltételekkel szembeni tág tűrőképesség vagy a jó versenyképesség őshonos fajokkal szemben. Európában nagyjából 12 000 idegenhonos növényfaj 10-12 százaléka számít inváziós fajnak. Az élővilág sokféleségének lecsökkenéséhez igen nagymértékben járulnak hozzá ezek a fajok, melyek akár teljes őshonos ökoszisztémákat is tönkretehetnek, mivel azok sok esetben nem elég versenyképesek, vagy nem fejlesztettek ki megfelelő védelmi mechanizmusokat ellenük.

Őshonos, szikesedő gyep a Sárvíz-völgyében (Mezőföld)

Az azori-szigeteki inváziós helyzetről

Az Azori-szigeteken 996 növényi taxont regisztráltak a közelmúltban, aminek 6,6%-a endemikus,
mindössze 10,2%-a őshonos, és, ami a legmegdöbbentőbb adat, hogy 72.6%-a a flórának idegenhonos (továbbá 10,6%-a nem egyértelmű státuszú). Korábbi vizsgálatok egyértelmű negatív korreálációt mutattak ki az őshonos fajok aránya és az emberi populáció sűrűsége között, és egyértelmű pozitív korrelációt utóbbi tényező, illetve az idegenhonos fajok aránya között. A legveszélyesebb, legnagyobb gondokat okozó inváziós növényfajok a Pittosporum undulatum, az itthon is közkedvelt kerti hortenzia Hydrangea macrophylla és a Hedychium gardnerianum is mind dísznövényként kerültek be a szigetre (Sao Miguel), tulajdonképpen kertekből kiszabadult dísznövények.

Hedychium gardnerianum (40. az Az IUCN "100 of the
World's Worst Invasive Alien Species" listáján)

Kerti hortenzia (Hydrangea macrophylla)

Polygonum capitatum, egy nagyon kedves kinézetű Ázsiából származó özönfaj

Elég paradox, hogy az azori-szigeteki természet szépségeit a turisták számára éppen ezekkel a fajokkal reklámozzák mind az internetes weboldalakon, mind a szuvenír boltokban (pólókon, bögréken, hűtőmágneseken, táskákon, képeslapokon).

Hedychiumos táska egy szuvenír boltban

A sziget természeti szépségeit inváziós fajokkal méltató képeslap egy boltban

Őshonos növényeket a magyar kertekbe!

Kerti dísznövények kivadulása hazánkban is ismert jelenség, azonban messze nem ölt olyan méreteket, mint a korábban említett Azori-szigeteken. Nálunk ilyen elsősorban a Kiskunság homoki gyepjeiben a kivadult kerti pálmaliliom (Yucca filamentosa), melynek lassú vegetatív terjedése megfigyelhető egykori tanyahelyek környékén, vagy a kétszínű kokárdavirág (Gaillardia pulchella) melynek elterjedése egyes helyeken tömegessé vált. Egyre gyakoribbá válik napjainkban sajnos a fügekaktusz (Opuntia sp.) terjedése is természetes élőhelyeken. Vannak olyan inváziós fajok a hazai flórában, melyek szintén dísznövényként kerültek Európába, mint az óriáskeserűfű fajok (Fallopia spp.), a karmazsinbogyó fajok (Phytolacca spp.), sárga selyemmályva (Abutilon theophrasti), a kései meggy (Padus serotina), a gyalogakác (Amoprha fruticosa), a fehér akác (Robinia pseudoacacia), a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glanduligera) vagy az aranyvessző fajok (Solidago spp.).
A dísznövények kivadulása mellett számos módja van, annak, hogy egy adott faj bekerüljön egy olyan területre, ahol invázióba kezdhet. Ez történhet véletlenszerűen is a forgalom által (az autók kerekeire tapadt sárral), vagy az emberek által (a ruhákon szállítva). Ezek ellen védekezhetünk úgy, hogy például egy nyaralásról (vagy egy nagyon eltérő, akár inváziós fajokkal fertőzött élőhelyről) hazaindulva még az adott országban/területen végzünk egy alapos autómosást, vagy egy cipőtakarítást és ruhamosást.
Az egzotikus dísznövények kivadulása ellen pedig úgy védekezhetünk, ha helyettük őshonos növényeket ültetünk a kertünkbe (bár sajnos ezek kertészeti forgalomban nem túl gyakoriak, de én vettem már ligeti zsályát és bársonyos kakukkszegfűt is). Egyre több honos fajokból álló magkeveréket állítanak elő, amelyeket restaurációs ökológiai beavatkozásokhoz használnak, de arról nem találtam sajnos információt, hogy civilek számára ezek a magkeverék hol lennének elérhetők. Itt szeretném megkérni azokat, akik olvassák ezt a bejegyzést, hogy ha van valamiféle információjuk arról, hogy őshonos növényfajok magjait hol lehet beszerezni legálisan, azt legyenek szívesek továbbítani felém. Itt direkt nem szeretnék senkit arra buzdítani, hogy kezdjen el őshonos növényi magokat begyűjteni a természetből, mert ez összetett tudást igényel (mikor, mit és honnan), másrészt pedig bizonyos területeken, és bizonyos fajok esetében is engedélyekhez kötött dolog.
Ennél egy sokkal egyszerűbb megoldás az, ha a rendszeres fűnyírás helyett hagyjuk, hogy őshonos növények virítsanak a kertünkben, úgy, mint a pitypang, a mécsvirág, a közönséges habszegfű, a közönséges vasfű, a kerek repkény, az indás ínfű vagy a különböző here fajok (ezeket anyukám kertjéből soroltam fel). Ezzel nem csak közvetlenül, de a beporzó rovarok segítésén keresztül közvetetten is tehetünk az őshonos növényvilágért. A beporzó rovaroknak pedig további segítséget nyújthatunk úgynevezett rovarhotelek, vagy darázsgarázsok építésével is. Az én első darázsgarázsom az alábbi képen látható.

A darázsgarázs magányosan élő méhfajok szaporodását segíti

2019. május 22., szerda

Cikk az Ecology and Evolution című folyóiratban

Cikkünk megjelent az Ecology and Evolution című folyóiratban, és ITT érhető el.

2019. május 10., péntek

Mediterrán kutatóút

Áprilisban háromhetes kutatóutat tettünk a Mediterráneumban. Az út során elsősorban Dél-Olaszország, Szardínia, Korzika és Dél-Franciaország olajligeteinek orchideaflóráját vizsgáltuk. Alább képes útibeszámoló!