2018. október 19., péntek

Urbanizációs Ökológia Konferencia


A mai napon, illetve holnap (2018. október 19-20) rendezik meg Veszprémben az Urbanizációs Ökológia Konferenciát. A konferencia programja és az előadások összefoglalói ITT érhetők el. 
A konferencián társszerzőimmel együtt két előadást tartunk.
Az egyikben mediterrán szigeteken végzett, temetők és útszegélyek orchideaflórájára vonatkozó vizsgálatainkról számol be Urgyán Renáta (ugyanis én nem tudok részt venni a konferencián, mivel az előadás időpontjában már a chituc-i gyűrűzőtábor felé tartok majd ☺)

Előadásaink összefoglalói:

Útszegélyek és temetők: antropogén orchidea-élőhelyek összehasonlító elemzése a mediterrán szigetvilágban

Fekete Réka, Löki Viktor, Urgyán Renáta, Lovas-Kiss Ádám, Süveges Kristóf, Molnár V. Attila

A Földközi-tenger partvidékei és szigetei biodiverzitási forrópontnak számítanak, ugyanakkor ezek a területek évezredek óta intenzív emberi behatás alatt állnak. Európán belül e területen a legmagasabb az orchideafajok száma és közöttük számos veszélyeztetett és szűk elterjedésű (bennszülött) faj is található. Az utóbbi időben a területhasználat megváltozása (intenzifikálódás, túllegeltetés vagy éppen felhagyás) miatt számos orchidea természetes élőhelye (mediterrán cserjések és sziklás, száraz gyepek) fokozottan fenyegetetté vált. A természetes és féltermészetes élőhelyek elvesztése vagy átalakulása miatt a kis kiterjedésű ember által létrehozott vagy fenntartott élőhely-foltok, amilyenek például a temetők és az útszegélyek természetvédelmi szempontból felértékelődni látszanak. A temetőkben és az útszéleken az orchideák kolonizációja már régóta ismert, ám eddig nem jelent meg olyan tanulmány, amely összehasonlítaná e két antropogén élőhelytípus jelentőségét. Munkánk során temetők és a közutak szegélyeinek orchideaflóráját vizsgáltuk a Földközi-tenger három szigetén (Ciprus, Kréta, Leszbosz). A három sziget e két élőhelyén 77 orchideafaj  mintegy 7000 egyedét találtuk, de egyértelmű különbség volt a temetők és az útszegélyek között a faj- és egyedszámok tekintetében. Mindhárom szigeten szignifikánsan több faj él útszegélyeken, mint temetőkben. Emellett a krétai és leszboszi útszegélyek szignifikánsan több egyednek adnak otthont, mint a temetők. Eredményeink azt sugallják, hogy bár a temetők nagy potenciális természetvédelmi értékkel rendelkeznek a világ más részein (a régióban például Törökországban és Albániában), de az intenzív kezelés és használat, amelyek jellemzik ezt a három szigetet, megakadályozzák az értékes növényközösségek fennmaradását. Ugyanakkor a közutak szegélyei jelentős szerepet  játszanak a mediterrán orchideák megóvásában.

Egy átlagos temető Leszbosz szigetén. Jól látszik, hogy a mindent lebetonozni stratégia ellehetetleníti a természetes flóra, így az orchideák fennmaradását. 

Az útszegélyeken viszont megfelelő feltételeket talál magának sok orchideafaj, mint például a képen látható Serapias bergonii

Az urbanizáció és a modern kezelés csökkenti a törökországi temetők természetvédelmi értékét 

Molnár V. Attila, Löki Viktor, Süveges Kristóf, Takács Attila, Fekete Réka, Lovas-Kiss Ádám, Tökölyi Jácint

A természetes és természetközeli élőhelyek világszerte tapasztalható átalakulása, fragmentálódása és eltűnése következtében az utóbbi évtizedekben az ember által létrehozott és befolyásolt élőhelyek szerepe felértékelődni látszik a biológiai sokféleség megőrzésében. Különleges kegyeleti szerepük miatt a temetők – a környező táj átalakulása esetén is – őrzik az őshonos növényzet egyes elemeit. Ezeket a különleges menedékhelyeket azonban veszélyezteti az emberi beavatkozás és a változó fenntartási gyakorlat. Munkánk célja annak megértése, hogy az urbanizáció miként befolyásolja a temetők természetvédelmi értékét és ehhez modellként a kosborfélék családjának (Orchidaceae) fajait használtuk. 631 törökországi temetőben elemeztük az orchideák faj-gazdagság, abundanciáját és az IUCN által veszélyeztetettként számon tartott taxonok jelenlétét városi-vidéki grádiens mentén. 288 temetőben részletesen felmértük a fásszárú növényzetet (borítás és az őshonos fák aránya), valamint a temető általános struktúráját (sírok kora, sűrűsége és a sírok jellege). A természetvédelmi érték a kis települések (falvak) temetőiben a legmagasabb. A vidéki temetők kisebbek, több hagyományos és kevésbé sűrű sírokat tartalmaznak, de a fás növényzetük hasonló a városi temetőkéhez. Az összes településtípuson belül az őshonos fák aránya pozitívan függ össze a fajgazdagsággal, az orchideák egyedszámával és a veszélyeztetett orchidea taxonok jelenlétével – kontrollálva a temetők területére, tengerszint feletti magasságára és földrajzi elhelyezkedésére. A temetkezési struktúra (a sírok kora és távolsága) is összefügg a fajgazdagsággal. Eredményeink azt mutatják, hogy az urbanizáció és a kezelésben bekövetkező változások nagymértékben befolyásolják a török temetők természetvédelmi értékét. A hagyományos temetkezési szokások fenntartása és a temetők környezetbarát kezelése jelentősebb figyelmet, erkölcsi és pénzügyi támogatást érdemel.

Síron növő fehér madársisak (Cephalanthera damasonium) török temetőben. 













2018. október 15., hétfő

Diószegi Szeminárium 2018. október 18-án

A Diószegi Szeminárium következő előadását 2018. október 18-án (csütörtökön) 17.00 órától tartjuk a Debreceni Egyetem, Növénytani Tanszékének Diószegi szemináriumi termében (Élettudományi Épület, 1.035). Az előadás során mediterrán szigeteken végzett, temetők és útszegélyek összehasonlító vizsgálatával kapcsolatos eredményeinkről, illetve az idei leszboszi kutatóútról fogok beszámolni.