Az
utak téli sózása számos sótűrő növényfaj számára lehetővé tette e vonalas
létesítmények mentén való terjedést. Az út menti talajokban megnövekedett sótartalom megváltoztathatja a vegetáció faji
összetételét, méghozzá úgy, hogy elősegíti a halofil növényfajok megtelepedését (Davison 1971). E sótűrő fajok utak
mentén való elterjedését elősegíthetik továbbá a járművek által keltett
légáramlatok (Ross 1986), illetve
a járművekre tapadt sár, ami jelentős mennyiségű magot tartalmazhat (Clifford 1959). Ezt jól szemlélteti Schmidt (1989) csíráztatási kísérlete,
melyben több mint 100 növényfajt mutatott ki egyetlen, 15 000 km-t megtett
járműre tapadt sárból. Hazánkban észlelték már, tengerparti, halofil
növényfajok megjelenését és terjedését sózott közutak mentén. A csókalábú
útifüvet (Plantago coronopus) először
2013-ban az M1-es autópálya Győr környéki szakaszán észlelték (Schmidt et al. 2014.), majd 2014-ben és 2015-ben a Gödöllői-dombság, és a
Közép-Dráva-völgyének területéről is előkerült autóutak mentéről (Kovács & Lengyel 2015). A tengerparti
dán kanálfűnek (Cochlearia danica)
pedig 2016-ban kerültek elő az első állományai hazai utak mentéről (Fekete et al. 2018). Őshonos sziki növényfajok sózott utak mentén történő
terjedése is egy ismert jelenség. Ilyen a magyar sóvirág (Limonium gmelinii) első bükk-hegységi megjelenése, vagy a
tatárlaboda (Atriplex tatarica) és a
közönséges szikipozdor (Podospermum canum)
terjedése (Schmotzer 2015).
A
halofiton - nem halofiton és obligát
halofiton - fakultatív halofiton definíciókról:
Halofil növényfajoknak a 200 mM fölötti
sókoncentrációjú élőhelyeken túlélni és szaporodni képes fajokat nevezzük,
melyek a világ flórájának körülbelül 1%-át teszik ki
(Flowers & Colmer 2008). Ezek
között (definíció
szerint!) vannak olyanok,
melyek sós körülmények között mutatnak optimális növekedést és só nélkül nem
képesek a túlélésre (obligát halofitonok), mások viszont só hiányában is képesek a túlélésre
és növekedésre, amellett hogy optimális növekedést alacsonyabb
sókoncentrációkon mutatnak (fakultatív halofitonok). E definíciók a túlélésre
helyezik a hangsúlyt, azaz a nem halofitonokat a fakultatív halofitonoktól
abban különböztetik meg, hogy még előbbiek
nem élnek túl só jelenlétében, addig utóbbiak nem hogy túlélnek, de
növekedésüket egy alacsonyabb sókoncentráció még segíti is. A fakultatív
halofitonok illetve az obligát halofitonok közötti különbséget szintén a
túlélésre élezi ki, azaz, hogy szüksége van-e az adott csoportnak sóra a
túléléshez, és utóbbiak esetében definíció szerint ez áll fenn (tehát nem sós
körülmények között az obligát halofitonok nem élnek túl) (Barbour
1970, Mitsch & Gosselink 2000; Sabovljevic´ & Sabovljevic´ 2007, Krauss
& Ball 2013). Egy érdekes tanulmány
ezzel kapcsolatosan Michael G. Barbour 1970-ben „Is any angiosperm an obligate
halophyte?” címmel megjelent cikke, melyben gyakorlatilag arra a
következtetésre jut, hogy a jelenlegi
definíciók szerint nincsenek bizonyítékok obligát halofitonok létezésére. A legtöbb esetben úgy
tűnik nem obligát halofitonokról beszélünk, hanem gyenge kompetíciós
képességeik miatt szélsőséges körülmények közé kényszerült sótűrő
növényekről.
Idén
tavasszal halofitonok út menti terjedését kezdtük el vizsgálni. Magyarország
legtöbb régiójának számos mellékútját, főútvonalát illetve autópálya parkolóját
igyekeztünk bejárni, amelyek mentén felmértük a jelenlévő őshonos illetve
idegenhonos sótűrő növényfajokat.
 |
| Az orvosi székfű, vagy közismert nevén kamilla (Matricaria chamomilla) is azon őshonos sziki fajok közé tartozik, melyek a hazai utak mentén is elterjedtek |
 |
| A közönséges mézpázsit (Puccinellia distans) vegetatív egyedei |
 |
| A közönséges szikipozdor (Podospermum canum) a Pákozdról Sukoróra vezető út mentén |
Most pedig ennek kapcsán kezdtünk bele több mint 8000 maggal egy csíráztatásos kísérletbe, ahol a terepi felméréseink során térképezett, út mentén terjedő halofitonok sótűrését vizsgáljuk.
 |
| Különböző sókoncentrációjú táptalajok készítés alatt |
 |
| Magok sterilizálás alatt |
 |
| Egy tíz órás munkával a több mint 8000 mag fel is került a táptalajokra több mint 160 Petri-csészébe (a kép hajnali fél kettőkor készült : ) |
Ezúton
is köszönöm a kísérlet előkészületeihez nyújtott segítséget a tanszék
fehér köpenyes részlegéről Freytag Csongornak és Garda Tamásnak és a magok sterilezésében és táptalajra való feltevésében nyújtott segítséget Bak Henrietta biológia BSc hallgatónak.
Irodalom:
Krauss, K. W., &
Ball, M. C. (2013). On the halophytic nature of
mangroves. Trees, 27(1), 7-11.
Barbour, M. G.
(1970). Is any angiosperm an obligate halophyte?. American Midland
Naturalist, 105-120.
Davison,
A. W. (1971). The effects of de-icing salt on roadside verges.
I. Soil and plant analysis. Journal of Applied Ecology 8: 555−561.
Flowers, T. J. &
Colmer, T. D. (2008). Salinity
tolerance in halophytes. New
Phytologist 179: 945–963.
Clifford, H. T. (1959). Seed
dispersal by motor vehicles. Journal
of Ecology 47: 311–315.
ROSS, S. M. (1986):
Vegetation change on highway verges in south-east Scotland. – Journal of
biogeography 109–117.
Schmidt, D., Király, G., Horváth, A. &
Szűcs P.
(2014): Autópályán érkező tengerparti jövevény: A Plantago coronopus L.
Magyarországon. – X. 'Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében'
Konferencia absztraktkötete, pp. 203-204.
Schmidt, W. (1989). Plant dispersal by motor
cars. Vegetatio 80:
147-152.
Schmotzer, A. (2015). Ceratocephala testiculata (Crantz) Roth és további
adatok a Bükkalja flórájához. Kitaibelia
20: 81–142.
Kovács,
D. & Lengyel, A. (2015).
Adatok a Plantago coronopus L.
hazai elterjedéséhez /Additional data to the distribution of Plantago
coronopus L. in Hungary. Kitaibelia 20: 300–310.
Fekete, R., Mesterhazy, A., Valko, O., &
Molnar, A. (2018). A hitchhiker from the beach: the spread of the
maritime halophyte Cochlearia danica along salted continental roads. PRESLIA, 90(1), 23-37.
Mitsch WJ, Gosselink JG (2000) Wetlands, 3rd edn. Wiley, New Yor
Sabovljevic´ M, Sabovljevic´ A (2007) Contribution to the
coastal bryophytes of the Northern Mediterranean: Are there halophytes among
bryophytes? Physiol Bot 13:131–135
